Üveggyöngyjáték

Írta: MíráBáíA nyári vihar mindig túlmutat önmagán. Egy nyári vihar többet jelent, mint puszta természeti jelenséget; a nyár hőmérséklete, temperamentuma előre meghatározza annak az ölnek a hőjét, illatát és tapintását, melybe a vihar mint olyan, kéjesen belehelyezkedik…

Írta: MíráBáíA páratlanul gazdag, roppant szerteágazó indiai bölcseleti rendszer számon tart egy gyönyörű teremtésmítoszt, mely tulajdonképpen elvezet minket a sokféle áldozati rítus valódi értelmezéséhez és gyökeréhez. Ez a történet a Purusa-szúkta himnuszában van…

Írta: Lupus sapiens Csak őrülteknek! (Előzetes megjegyzés: a címnek vajmi kevés köze van a bejegyzés tartalmához.) Mindenki önmagáról ír. A könyvtár-felé-való-lét a bölcsészség kvintesszenciája, megértése az autentikus bölcsész alakjának felvázolásához…

Írta: Lupussapiens (Posztmodern: amikor a narrátor pofátlanul kutakodik az életünkben; nincs magány, nincs intimitás, nincs titok.) Krisztinaváros. Szombat délután, négy óra. A júliusi forróságot csak az enyhe, életet adó áldás-szellő teszi elviselhetővé, reményt ad az…

Írta: MíráBáí Többszöri olvasás után ellett rájönnöm, hogy Cocteau méltán híres művének igazi kulcsfigurája nem más, mint a lány, Elisabeth. A magányos szűz, a szent papnő, aki ismeri és uralja a Játék folyamatát. A kulcs valójában az ő kezében van. Testvére, Paul a…

Írta: Lupussapiens Az ihletről   „Ó, Múzsa, nagy szellem tiéd ez új blog, ó lélek, aki írod, amit láttam, nemességed elválik majd ezúttal.” (Az Isteni színjáték részletének parafrázisa.) Amikor az író ír, másutt van, távol - kiszakadt a profán és…

Írta: MíráBái Hogy van-e valami probléma a világ jelenlegi állapotával (és állapotában), talán nem is kérdés. Az egymásra következő, bizonyos kimutatható jellegzetességeket magán viselő korok (sőt, kicsit távolabbról megnézve, az emberiség történelmének egész szövete)…